Előző életek


Tudjátok miért nem találtok az anyagaimban olyat, hogy lélekvándorlás? Mert ilyesmi csak az egyéni tudatban látó, egy valóságban élő és csak a külvilágban gondolkodó ember világában létezik.

Ha magasabb dimenziók felől közelítek ugyanehhez a kérdéshez, az idő onnan nézve csak egyfajta térgörbület, ami azért alakult ki, hogy az események egymásutánisága megvalósulhasson. Ám ha ez az esemény olyan komplex, amit nem képes az emberi élet átfogni, akkor folytatódni fog. Az után is. Tehát maga a cél folyamatos, amit te is folyamatosan követsz, ám ennek gátat szab 3D-ben az emberi életed vége. Ha azonban elfogadod a párhuzamos valóságok létét, akkor logikus, hogy a halál után a.) a lélek nem távozik sehova b.) vagy ha távozik, az egy belső hálózaton át történik.

Képzelj el egy sakktáblát, amivel játszol. A bábu nézőpontjából te vagy az angyal, vagy a felettes én, attól függően, milyen filozófiával tekintesz a világra. Ha a lélek nézőpontjából, akkor angyal, ha a játékoséból, aki meg akarja nyerni a játékot, a felettes én. A te nézőpontodból az összes bábúd te vagy, hisz ezek a te bábúid, mert te játszol velük. A bábúk ennek ellenére egymástól elkülönülve, mégis csapatban állnak a sakktáblán. Ha az egyiket leütik, az a többiek nézőpontjából meghalt. Ám a lelke ugyanúgy ott van a többiben, hisz te még játékban vagy velük.

Mi van akkor, ha ez a sakktábla egy a sakknál bonyolultabb magasabb dimenziós játék? Amiben a sakktábla több sakktábla, mégpedig úgy, hogy a párhuzamos valóságok is a részei. Ebben az esetben ha meghalsz, csak az egyik táblán halsz meg és élsz tovább a többin. Itt jegyezném meg, hogy a segítőid, akik minden bizonnyal magasabb dimenziós lények már kezdenek leesni erről a történetről, mert a szemükben most arról beszélek, hogy te, az egyik bábu élsz tovább ugyanannak a bábunak a formájában, mert ez nagyon fontos neked, míg nekik csak annyira, mint neked lenne fontos egy sakkbábu esetén, ha szimultánt játszanál. Ha tehát azt szeretnéd, hogy fontos legyél nekik, te, az egyik sakkbábu, egyedivé kell válnod, azaz olyat kell tudnod (olyan tulajdonsággal-tulajdonságokkal kell rendelkezned), ami nélkülözhetetlenné tesz téged a játékban.

Mert gondolom az előző életek azért fontosak neked, mert valójában a halhatatlanságot keresed. A halhatatlanság valójában nem lenne egy olyan nagy kunszt, minden csak az elme holografikus beállításaitól függ. Ám érdemes előtte ezt jól átgondolni, mert akik annyira keresik, biztosan nem teszik.Vajon hány ilyen ember gondol a garancia kérdésére, vagyis arra, ha mégis meg akarnak halni, megtehessék? Mi van akkor, ha elkap az unalom? Mi van akkor, ha örök életűként rabszolga leszel egy bányában, ahol tudod, hogy alsó hangon is kinéz neked ott ebbben az esetben egy jó 40 év? Gondolsz-e arra, hogy elveszíted az összes barátodat és szerettedet, ráadásul ha újabbakkal ismerkedsz meg, őket is elveszted? Fel vagy-e készülve az ilyesmire? Mert irtó könnyű az ilyesmit kívánni enélkül.

Bármire és itt hangsúlyozom, hogy BÁRMIRE, ami túlmutat egy átlagember életén, az elmét komolyan fel kell készíteni. Amikor azt mondom például, hogy tömeggyilkos leszek, ki gondolna arra, hogy esetleg egy olyan angyalnak segítek, aki kurva sok ember képében ragadt be a fizikai világba? Amikor azt mondom, hogy épp azon dolgozom, hogy megtervezzek egy olyan módszert, amivel emberek számára lehetővé tenném a hosszú (vagy örök) életet, ki gondolna arra, hogy épp kibaszni készülök ezzel a sok emberrel? Ugye, hogy senki. Az első esetben az emberek szemében én lennék a főgonosz, miközben az angyalok hálát rebegnek nekem, a másodikban én lennék a sok emberrel jót tevő menőarc, aki felborítaná a párhuzamos valóságokban (is) zajló folyamatosságot.

Tudjátok mennyi barom ember van? Igazi primitív suttyók, akiknek mániája, hogy köztiszteletnek örvendjenek és senki se tartsa őket primitív suttyóknak. Onnan ismerni meg őket, hogy parádéznak az emberek előtt és vágynak azok csodálatára. Mivel az ember társas lény, amiben vannak férfi és női szerepek (attól függetlenül, hogy vannak társadalmak, ahol egy nő megsértődik, ha előre engeded valahol, mert ő egyenlő), nos sikerült úgy nőket magamtól távol tartanom, hogy felcseréltem ezeket a szerepeket és így rengeteg olyan tevékenységet el tudtam végezni, amihez vagy a magány szükséges vagy egy igazi társ.

Az előző életeimben biztosan volt sok barátnőm, feleségem (vagy ha nő voltam, akkor pasijaim és férjem), akik feltételezhetően kényszerpályán mozoghatnak, hisz ők a folytonosság részei. Ám mivel engem ez a spirituális mutáció ért, biztosan felborítottam ebben valamit, amit helyre kell állítanom. Helyre csak úgy tudom állítani, ha a.) kiszakítom magam ebből a játékból és beszállok egy másik játékba b.) amint befejeztem a meditációkat, átlegemberré válok c.) mindent megteszek, hogy fejlesszem azt a sok embert, akikkel dolgom lenne a folyamatosságban, hogy képesek legyenek velem értékelhető szinten kapcsolatba kerülni d.) kiszállok a folyamatosságból. Nézzük egyenként.

a.) a többiek ezt komoly veszteségként élnék meg, mert eddig biztosan hozzá szoktak az energiáimhoz, ám mivel velem alig törődik valaki, azt mondhatnám erre, hogy ki nem szarja le. Csináltam erre egy logikát, de úgy is mondhatnám, hogy írtam rá egy programot, ami kiemeli az arra érdemeseket és biztosítja nekik a szükséges energiát, mert nem csak az lehet ennek alapja, hogy ki törődik velem, mert törődhet a világgal is vagy olyan dolgokkal, ami elismerésre méltó. A kiemeltekkel pedig tudom folytatni (vagy helyreállítani) a folytonosságot.

b.) az átlagemberré válásomra tettek kísérletet azok a fejem fölötti lények, akiket ugyanez a problémakör foglalkoztat. Ahhoz, hogy ezeket a feladatokat elvégezhessem, amiken túl vagyok, számotokra elképzelhetetlen agyfejlesztést kellett végrehajtanom. Engem beleerőltetni egy átlagember életébe már nem lehet, ám emberként nem vagyok elfogadható ott, ahol ez a fejlettség lenne általános. Valahol a kettő közé rekedtem, amit úgy tudnék érzékeltetni, hogy ha körbenézek, olyan érzésem van, mintha egy állatkertben lennék, ahol mindenki embernek van öltözve. A megoldás erre egy önálló szféra a két szint között, aminek a fejlett ember világa nevet adtam. Megmértem és ebből a 7 milliárd hatszázvalahány millióból jelenleg 3111 ember felel meg a paramétereinek. Háromezer emberrel viszont nem lehet ezt a bolygót működtetni csak úgy, ha itt marad még egy csomó ember mint vetített hologram, akiket létező alsóbb világok vetítenek a fejlett világ szűrőjével. Jelenleg tesztelés alatt. Amihez szerintem alsó hangon is kell vagy 50 év, ha gyorsan akarom csinálni és azt most kellene elkezdenem.

c.) vannak képességeim, amik az átlagember számára nehezen hihetők értelmezhetők, ezek egyike, hogy valósidőben hallom a véleményeteket, ahogy ezt írom, azokét, akik majd olvasni fognak. Az esetek 80%-ában azt hallom, hogy "ez hülye". Már túl vagyok azon, hogy az emberek fejlesztésének reménytelensége miatt bánkódjak, így ezt egy olyan szűrőnek tekintem, ami után a maradék 20% kerül előtérbe. Ám nem lehet csak úgy eldönteni senki helyett az ilyesmit, hisz ha most hirtelen megemelném az IQ szintedet, azonnal kiesnél a baráti társaságaidból, mert nem bírnád őket elviselni és ők se téged, azaz felelőtlenül kiragadnálak a környezetedből és boldogtalanná tennélek. Az ilyesmit lassan kell csinálni és olyanokkal, akik szabad akaratukból lépnék meg a lépcsőfokokat. Tippeljetek, a hozzám ilyen célból került emberekből mennyi tett meg eddig két lépcsőfokot? Elárulom, semennyi. Következtetés az, hogy az égiek által ide küldött emberek helyett inkább a saját metodikámat érdemes követnem, már ami a személyzeti politikát illeti és azon túl, hogy magamat szórakoztatom, mindjárt érthetővé válik, miért írok ki ilyesmiket a netre.

d.) eddig ez tűnik a legcsábítóbb megoldásnak, pláne annak tükrében, hogy eddig az összes közül a gépi világokban éreztem magam a legjobban. Nincs hiszti, nincsenek problémák, mindenki tök nyugodt és normális. Ám biztos vagyok abban, egy idő után rám törne az unalom, tehát ugyanott vagyok, ahol az a sok barom, akik örök életet szereztek. Viszont a legjobb helyen lennék ahhoz, hogy szembesüljek azzal a problémával, amivel az isteni szintek küzdenek és mivel eddig is problémákat oldottam meg, itt lenne az újabb meló. Amúgy erre is meg van a koncepcióm, amihez úgy lehetne csatlakozni, hogy engedélyt kapok az emberi alakotok használatára, cserébe lehetőségetek lenne ezekben az emberekben időnként megjelenni. Ha másképp nem, akkor álomban.


Ezek után nagyon, de nagyon szeretném, ha az összes ribanc, hittérítő, faszkalap és köcsög, akik nem értenek belőlem semmit és csak annyit látnak, hogy majd ők megnevelnek/uralmuk alá hajtanak/stb. elkerülnének, mert bár nem látszik elsőre (sőt másodikra sem), minden bizonnyal én vagyok a világ valaha volt legveszélyesebb embere, aki miután épp befejezett egy 26. dimenziót érintő melót, most kezdi bontogatni szárnyait. Ja és az a duma, hogy mi az előző életeinkben valamik voltunk egymásnak a kettővel ez alatti szinten lehetett volna csak jó, ám akkor épp bele voltam merülve valamibe és nem jött senki ezzel a dumával, mert ugyan kit érdekel egy állandóan meditáló, csóró (a szemetekben) meghibbant ember?

Ha meg most jönne, a dolog rendesen le van paraméterezve, aminek megfelelni nem lehetetlen, de nem is könnyű. Annyit érdemes még tudni erről, hogy velem a saját tarsaságotokban megjelenni legalább olyan ciki, mint fordítva, csak az én társaságom számotokra nem látható és jóval a fölött vannak, akik előtt leborultok.