Jelenleg a Földön zajló háborúk

a wikipédia alapján


1. Burma

Polgárháború a kormány és az etnikai kisebbség közt az ország néhány északi vidékén. Az 1948 és 1998 közötti háborúnak minősített konfliktus az 1990-es évek vége óta számos fegyverszüneti megállapodással elcsendesedett. Tartós fegyveres összecsapások azóta csak a KNU-val és néhány szórványos csoporttal történtek.

2. Nyugat-Pápua

A keleti és területileg legnagyobb indonéz tartomány függetlenségi törekvései a holland gyarmati időkre nyúlnak vissza. 1965 és 1993 között az összeütközést háborúnak kellett tekinteni. Az indonéz katonaság és a Szabad Pápuáért Szerveződés közötti konfliktus máig tart.

3. Kolumbia

A legrégebbi és még ma is tartó gerillaháború a FARC (Fuerzas Armadas Revolucionarias de Colombia) és a kolumbiai hadsereg ill. az Autodefensas Unidas de Colombia (AUC) paramilitáris szövetség között. Az 1948 és 1957 közötti, a „La Violencia“ (Erőszak) néven ismert polgárháborúban gyökerezik. A konfliktus mára közismerten rendkívül erőszakos, a civil lakosságot ignorálva küzdenek a felek.

4. Kolumbia

Kolumbia második Gerillaháborújában az ELN (Ejército de Liberación Nacional) küzd a hadsereg, ill. az Autodefensas Unidas de Colombia (AUC) paramilitáris egységei ellen.. A konfliktus 2005 óta jelentős mértékben enyhült. A béketárgyalások során mindkét fél megerősítette szándékát a konfliktus feloldására.

5. Csád

Gyakorlatilag megszakítás nélkül tart a konfliktus az ország függetlenné válása óta, melyben felkelő csapatok (többek közt a Mouvement pour la Démocratie et la Justice au Tchad – MDJT (Mozgalom a demokráciáért és az igazságosságért Csádban) és az Armée Nationale de Résistance - ANR (Az ellenállás nemzeti hadserege)) és mindig újabb katonai kormányok vesznek részt. A konfliktust változó felkelő csapatok jellemzik, melyek a hasonlóan változó kormányok ellen küzdenek a főváros feletti hatalomért.

6. India

Az indiai északkeleti hegyi törzsek azonnal saját szövetségi államot követeltek, amint a britek 1947-ben kivonultak. 1954-től 1963-ig tartott az első gerilla-háború következményeként ezt a követelést teljesítették. Rövid fegyvernyugvás után, 1969-ben ismét kitört a háború és a Nága Nemzeti Tanács (NNC) célként az Indiától való elszakadást jelölte meg. 1975-ben ugyan befejezték a háborút, de a Nemzeti Szocialista Nágaföldi Nemzeti Tanács (NSCN) szórványos csapatai azóta is folytatják az összecsapásokat.

7. Fülöp-szigetek

A háború a Fülöp-szigetek Kommunista Pártja (CPP) ill. ennek katonai szervezete az Új Néphadsereg (New People's Army - NPA) és a kormány között a politikai rendszer, ideológia és világnézet megváltozásáért folyik. A CPP/ NPA ellenőrzi Luzon nagy részének tartományait és a Masbate, Mindoro, Cebu szigeten és Mindanao központi és keleti tartományaiban is aktív. Mindig megújuló béketárgyalások ellenére a konfliktus befejezése még távoli.

8. Fülöp-szigetek

A több mint 35 éve tartó konfliktust a 2006. évi béketárgyalások nem tudták feloldani, mert a tárgyalási pozíciók nagyon távol álltak egymástól és mert a Moro iszlám felszabadítási front (MILF) és a kormányzat közötti fegyverszüneti megállapodást megsértették. Az MILF átfogó autonómia jogokat követel, a rendelkezésre álló nyersanyagforrások feletti ellenőrzés jogát és egy muzulmán szellemű igazgatási és kormányzási formát az általa követelt területeken. Ez Mindanao, a Sulu-szigetcsoport, Palawan déli része és Basilan – megközelítőleg a Fülöp-szigetek kiterjedésének a harmada ez.

9. Laosz

Az 1953-1975 között laoszi polgárháború folytatása, gerillaharcok jellemzik, melyben a királypárti és a hmong felkelők harcolnak a kommunista kormány ellen.

10. Peru

Fegyveres konfliktus a perui hadsereg és két lázadó csoportosulás, a Fényes Ösvény és a Túpac Amaru között.

11. Szenegál

Fegyveres konfliktus a Szenegálhoz tartozó Casamance-ban, a régió függetlenségéért.

12. Törökország

A független Kurdisztán elérését célzó törekvések visszanyúlnak az 1920-ban az Antant és az Oszmán Birodalom közötti Sèvresben aláírt szerződésre, mely a törökországi kurdok számára messzemenő autonómiát helyezett kilátásba. A Török függetlenségi háború után a Lausanne-i békeszerződésben, 1923-ban ezt visszavonták, melynek következményei az első kurd felkelések voltak (többek közt a Sejk-Szaid felkelés és az Ararat-felkelés) 1925 és 1938 között, melyeket véresen letörtek. 1973-ban létrejött a „Kürdistan Devrimcileri“ (kurd-forradalmárok) csoport, mely Kelet-Anatólia különböző városaiban fegyveres akciókat végzett. 1978-ban megalapították a PKK-t, mely azóta gerillaháborút folytat azzal a céllal, hogy létrejöjjön egy kurd állam. Az 1984 és 1998 közötti harcok rendkívül sok veszteséggel jártak és tömegesen menekültek a civilek miatta. A PKK 1998. szeptember 1-jén egyoldalú fegyverszünetet hirdetett meg. A PKK elnökének, Abdullah Öcalannak a letartóztatását követően a helyzet enyhült, bár a török katonaság tovább folytatta rajtaütéseit a PKK-gerilla csapatokra. 2004. június 1-jén az egyoldalú fegyverszünetet felmondták és ezzel a konfliktus ismét kiszélesedett.

13. Uganda

Az LRA már több mint 20 éve Uganda északi részén gerillaháborút folytat a kormányzat ellen. A kitűzött célja ennek „Az Úr ellenálló hadseregének“ Joseph Kony vezetése alatt egy keresztény Isten-állam megalapítása. Ez a háború világszerte a legbrutálisabbnak és legvéresebbnek számít. Ugandaiak tízezrei haltak meg, estek túszul, lettek megcsonkítva és megközelítőleg 1,6 millió vált menekültté. Az LRA vezetői ellen a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) emberiség ellenes bűnök miatt elfogató parancsot adott ki. 2006 augusztusa óta – amikor Dél-Szudán vezetése alatt létrejött egy fegyverszünet - az erőszak szintje érezhetően csökkent és 2008. február 23-án a felek aláírtak egy fegyverszüneti egyezményt.

14. Szomália

1988-ban robbant ki a polgárháború miután a Szomáliai Demokratikus Megmentési Front és a Szomáliai Nemzeti Mozgalom felerősítették az 1980-as évektől szétszórtan folytatott támadásaikat Sziad Barre hadserege ellen. Az ezt követő megtorló akciók az Isaaq nép ellen önkényes kivégzésekből, kutak és termő területek célzatos lerombolásából állt. Mindezek csúcsaként bombázták Buraót és Hargeysát, ami megközelítőleg ötvenezer emberéletet követelt és több százezren menekültek miatta kényszerűen Etiópiába. 1991 óta, a Barre-rezsim bukása óta tombol a rákövetkező háború a Szomáli klánrendszer (többek közt a JVA, SPM) és az államhatalom közt. A 2000-ben létrejött, nemzetközileg elismert átmeneti kormány Föderális Átmeneti Kormány csak az ország egy részét ellenőrzi. Szomália északi része, Szomáliföld 1991 óta de facto független, ugyanúgy mint Puntföld, Galmudug és Azánia. Egyéb nagy területeken helyi klánok és hadurak uralkodnak. 2006. december 27-én az Iszlám bíróságok szövetsége, mely korábban a fővárost és Dél- valamint Közép-Szomáliát ellenőrizte, kénytelen volt a mogadishu-i etióp csapatok nyomására ismét a TFG-nek visszaadni az ellenőrzést. Az 1991 óta tartó tizennégy, nemzetközileg támogatott béketárgyalások és az Egyesült Nemzetek Szervezete missziói (Operation Restore Hope, UNOSOM I és II) meghiúsultak végül abban a próbálkozásukban is, hogy létrejöjjön egy egységes államhatalmi formájú kormányzati struktúra.

15. India

Kasmír egy egykori indiai hercegség volt. A jelenlegi konfliktus alapjait India és Pakisztán államok megalapításában kell keresni. Azóta is a két állam kapcsolatát súlyosan terhelő konfliktus. Az Első kasmíri háború (1947-1949) óta ez a régió de facto kettéosztott. Az 1965-ben folytatott Második indiai - pakisztáni háború nem hozott alapvető változásokat. 1990 után az ellenőrzési vonalon és a határvidékeken mindig újra rajtaütések és csatározások voltak, melyeket a pakisztáni oldal által támogatott lázadók számlájára írtak. Ez vezetett 1999-ben a negyedik indiai - pakisztáni háborúhoz, mely megintcsak megoldatlanul hagyta a Kasmír kérdést. Az eredménye az lett, hogy helyreállították a háború előtti területi státuszt, mert valamennyi egységnek vissza kellett vonulnia az indiai területekről. Mintha misem történt volna harcol Szrinagarban és más városokban a túlnyomórészt muzulmán Jhelam-völgyben nagyszámú, radikál-iszlámista lázadó szervezet az Indiától való elszakadásért. Mióta mindkét kormány hivatalos béketárgyalásokat folytat a katonai összecsapások hevessége érezhetően csökken.

16. India

Az United Liberation Front of Asom (ULAF) (Asszámi egyesült felszabadítási front) harca egy az Indiától független Asszámért folyamatos. A konfliktus gyökere a régió gazdasági függőségében, visszamaradottságában és a gyarmati időkből isszamaradt népességen belüli ellentétekben keresendő. asszámi népcsoport és a másik oldalon az indiai hadsereg által támogatott bihári és bengáli népcsoportok közötti küzdelem a területi uralomért abban az ULFA követelésben érte el csúcspontját, hogy alakuljon egy független Asszám állam. 2005 vége óta folyik tárgyalás az indiai kormány és az ULFA-t képviselő People's Consultative Group (PCG) között.

17. India

Az ideológia konfliktus kezdetei az 1960-as években vannak, mikor a naxaliták Nyugat-Bengáliában és Ándhra Pradesben fegyveres paraszt-felkelésbe kezdtek. Bár 1972 és 1975 közt a mozgalmat erőszakkal elfojtották, mégis az 1980-as évek közepén megerősödtek a maoista tendenciák a népesség soraiban, amely oda vezetett, hogy a lázadók 1997-ben ismét gerillaháborút kezdtek India állama ellen. Manapság a naxaliták a 602 körzetnek mintegy negyedében aktívak, az összecsapások rendkívül erőszakosak maradtak és a felkelők rendszeresen támadják India politikusait, hivatalnokait és intézményeit.

18. Jemen

A jemeni hadsereg harca az Al-Káida helyi fegyveres szárnyával.

19. Irak

A szövetségesek kivonulása után a szunnita lázadás folytatódik.

20. India

A Tripura-konfliktus India észak-keleti részén. Az 1990-es évek óta folyamatban van a irreurasztista Tripura lázadás, olyan militáns csoportokkal, mint például a Tripura Nemzeti Felszabadítási Frontja és az All Tripura Tiger Force (ATTF).

21. Oroszország

Az észak-kaukázusi felkelés hivatalosan 2009. április 15-én, a második csecsen háború hivatalos lezárásának időpontján kezdődött, de gyakorlatilag a csecsen konfliktus egyenes folyományának tekinthető. A konfliktus az Oroszországi Föderációhoz tartozó öt észak-kaukázusi tagköztársaság területén, Csecsenföldön, Dagesztánban, Ingusföldön, Kabard- és Balkárföldön és Észak-Oszétiában zajlik.

22. Afganisztán

Nemzetközi konfliktus Afganisztán területén a tálibok ellen.

23. Angola

A FLEC harca Cabinda leválásáért.

24. Algéria, Mali, Mauritánia, Marokkó, Nigéria

Magreb (főleg Algéria, Mauritánia and Marokkó) területén 2002 óta felkelések vannak, harcok folynak a Havarij iszlamista fegyveresek és a szalafista csoport között. A GSPC Al-Káida az iszlám magrebi szervezetvel a szövetséget kötött az algériai kormánnyal szemben.

25. Pakisztán, Irán

A beludzsisztáni konfliktus egy fegyveres konfliktus a beludzsok, a pakisztáni és az iráni hadsereg között. Beludzsisztán régiót feldarabolták és hűbérbirtokokra osztották 1947 előtt, a 19. században foglalta el Nyugat-Beludzsisztánt Irán. 1947. augusztus 14-én és 15-én nyerte el függetlenségét India és Pakisztán, Kelet-Beludzsisztán ekkor lett az utóbbi része.

26. Szudán

Fegyveres konfliktus Szudán nyugati részén, amelynek összecsapásai Csádot is érintik és az ENSZ adatai szerint körülbelül 400 000 halottjuk van. A konfliktus az elmúlt években a szudáni fegyveres erők és a támogatásukat élvező félkatonai csoportok (lásd dzsandzsavíd miliciák), valamint több függetlenségre törekvő kormányellenes és törzsi csoport közötti összecsapások sorozatává vált. Az okok egyike az arab és nem-arab, illetve a letelepedett és a félnomád lakosság között fellépő etnikai ellentétek, az ivóvízhiány és az ebből fakadó problémák. Az International Crisis Group szerint részben a háború, részben a katasztrófák miatt - járványok, ivóvízhiány, éhezés - egymillió ember vált hajléktalanná, 2008-ra ez a szám kétmillióra tehető.

27. Irán

Fegyveres konfliktus az iráni hadsereg és az ország kurdok által lakott régiójában tevékenykedő PJAK között.

28. Thaiföld

A három déli tartomány Pattani, Yala, Narathiwat képezte valaha a magvát a Patani szultánátusnak, mely csak a 20. században lett a buddhista királyságnak, Sziámnak a részévé. A népesség igen nagy része továbbra is önmagát maláj-muzulmánnak tekinti és 2004 eleje óta Patani radikális hívei a Malayziával határos tartományokban fegyveres támadásokat és bombamerényleteket hajtanak végre.

29. Zaire

A Kivu-konfliktus.

30. Jemen

A rendszert érintő erőszakos konfliktus a „hívő fiatalság“ vallási mozgalom között 2004 óta tart. 2006 februárjáig heves összecsapások voltak, melyekben számosan vesztették életüket és sok a sebesült is. A béke-közvetítések meghiúsultak, a harcok ismét fellobbantak és több mecset elleni bombatámadásra vezettek.

31. Nigéria

Etnikai jellegű konfliktus a Niger folyó deltavidékén.

32. Pakisztán

Fegyveres konfliktus a pakisztáni tálibok és a pakisztáni hadsereg között, melyet az amerikai légierő is támogat.

33. Nigéria

Nigéria központi és északi országrészein a konfliktus a keresztények és mohamedánok között a jogrendszernek a saría igazságszolgáltatással való helyettesítését célzó követelések miatt robbant ki. A Mohamed-karikatúrák nyilvánosságra hozatalát követően a konfliktus kiszélesedett és az összeütközések során több mint 1000 ember életét vesztette.

34. Mexikó

A mexikói hadsereg harca az országban tevékenykedő drogkartellekkel (melyek egymással is háborúznak).

35. Etiópia

A szomáli nép részei az Etiópiai Ogadenben nagyobb anatómiára törekszenek, sőt elszakadni kívánnak Etiópiától és csatlakozni egy Nagy-Szomáliát létrehozva Szomáliához. Az Ogadeni háború befejezése óta az 1984-ben létrehozott ONLF továbbra is erőszakkal követi ezeket a politikai célokat. Rövid viszonylagos nyugalmi fázis után az 1990-es években, melyekben az ONLF részt vett a területi választásokon, a konfliktus újra kiéleződött 2007-ben. 65 etióp és kilenc kínai vesztette életét egy a Jijiga olajmező ellen végrehajtott támadás során. Azóta megszaporodtak a küzdelmek az etióp hadsereggel.

36. Jemen

Szeparatista felkelés az 1967–1990 között fennálló Dél-Jemen visszaállításáért.

37. Dél-Szudán

Etnikai jellegű konfliktus a Dél-Szudán északnyugati részén lakó bennszülött törzsek közt.

38. Bahrein

Rendszerellenes felkelés a Bahreint uraló politikai vezetőréteg ellen, mely erőteljes vallási töltettel is rendelkezik, a lázadók többsége ugyanis a síita muszlim vallási irányzat követője, míg az uralkodói család a szunniták közé tartozik.

39. Egyiptom

Iszlamista felkelés a Sínai-félszigeten az egyiptomi kormány és Izrael ellen.

40. Szíria

Bassár el-Aszad szíriai elnök diktatórikus rendszere ellen kitört felkelés, mely szabályos polgárháborúvá szélesedett. A többségében szunnita lázadókat a szomszédos (szintén) szunnita arab országok és Törökország támogatják aktívan, a szíriai hadsereg oldalán Irán, a Hezbollah és iraki síita milíciák is beavatkoztak a konfliktusba.

41. Szudán

Fegyveres felkelés Szudán déli részén, Dél-Kordofán régió Dél-Szudánhoz való csatolásáért.

42. Libanon

Szektariánus jellegű konfliktus a libanoni síiták és szunniták között, főként az ország északi részén fekvő Tripoliban és Bejrútban.

43. Mali

A Mali északi részén lakó tuaregek fegyveres felkelést indítottak a Mali kormány ellen, csakhamar kivívva a terület függetlenségét, majd áprilisban Azawad néven független államot kiáltottak ki (ezt azonban jelenleg egy ország sem ismeri el). A terület birtoklásáért azonban konfliktus tört ki a tuaregek és egy iszlamista milícia, az Ansar-Dín között is, az utóbbi Azawad nagy részét uralma alá vonta.

44. Közép-afrikai Köztársaság

2012–2013-as közép-afrikai konfliktus.

45. Ukrajna

A konfliktus a 2014-es ukrajnai forradalom következményeként pattant ki Ukrajna oroszok által lakott területein (a Krím félszigeten és az ország keleti részén). A Krím-félszigetet Oroszország egy katonai hadművelet keretében egyoldalúan annektálta, míg Kelet-Ukrajnában szeparatista fegyveres alakulatok keveredtek tűzharcba az ukrán védelmi erőkkel, kikiáltva a Donyecki- és Luhanszki Népköztársaságokat.