Többet megtudni #3

Többet megtudni  #1 #2


Sorozatunk harmadik részében a szakmáról lesz szó. Mivel ez egy tág fogalom, én is tágabban értelmezem.

- Azt mondtátok mesterek vagytok.
- Igen!
- Én meg elhittem.

Mielőtt belekezdenék, fontos már az elején leszögeznem, hogy ha ezt azokkal csináltam volna végig, akik seggének megmentése volt a cél elméletileg a szövetségeseim, a töredékénél sem járnék. Egyrészről azért, mert aki teljesen új nézőpontból építi újra magát, az teljesen szokatlan és érthetetlen lesz mindenki más számára, aki az addigi ismereteinek keretein belül gondolkodik. Másrészről azért, mert ezek imádnak mindenbe belepofázni akkor is, ha halvány fingjuk sincs a dologról. Ez mondjuk a megszállóinkra jellemző viselkedésminta, ám ugye a megszállót mindenki önmagaként érzékeli és minél nagyobb mester valaki, annál nehezebben fogadja el az ilyesmit. Azaz ezt csak ellenük lehetett kivitelezni, velük nem. Persze olyan magas dimenziószintre emelkedtem, hogy ismerve az istenek fölötti világokat elkezdtem őket szórakoztatni és egy show-t csináltam ebből, amire ugye rá is játszom és ez is hozzájárul ahhoz a kiakadáshoz, ami tevékenységemet szakmai körökben övezi. Megszületett az Önmagad Mestere imidzs, ami amúgy nem is áll távol az igazságtól.

- Ezek tiltott technikák.
- Nem volt senki, aki megtiltsa.

A látszat ellenére hatalmas felelősséggel végzem ezt a munkát, viszont ha az ember valahol kompenzálni akar és megtartani magában az egyensúlyt, valahol ki kell eresztenie a gőzt és erre kiváló a legfelelősebben gondolkodó felelőtlen ember alakja, aki mindig kiveri a kockákban a biztosítékot.

- Még te beszélsz itt felelősségről?
- Viszont kiválóan oktatom.

Ha az ember el szeretné kerülni azt, hogy állandó akadályokba ütközzön (nem beszélve a munkához szükséges teljes magány állapotáról), arra az a legjobb, ha a szakmán kívülre helyezi magát. Ugyanazon az elven működik, mint a világ távol tartása, hogy nem ez a jó megoldás, hanem az, ha magadat tartod távol a világtól. A mesterek személyes szintjén érdemes erre egy hiú mestert találni (ami egyáltalán nem nehéz), akit megsértve azonnal távol kerülsz a világtól úgy, hogy ők tartanak tőle távol. Jó tudni, ha egy mester valamin megsértődik, azzal bizonyítja, hogy csak képességeiben mester (amit másoktól behódolásért cserébe könnyen megkapni), személyiségében nem, ugyanis sok dolognak mögöttes jelentése van, nem beszélve arról, az időnek egy későbbi pontjában kiderülhet ennek oka és nagyon ciki lehet ez számára. Tehát újabb alapszabály, nem megsértődni semmin! Mert ezzel úgy kerülhetsz valaki kiszámítható befolyása alá, hogy észre se veszed. De ez a könnyed továbblépés kulcsa is.


Az ezoterikus közösségből már az elején kiírtam magam úgy, hogy amikor elkezdtem készíteni pár vezetett meditációt, az az ötletem támadt, hogy az egyiknél nem írom lépésről lépésre le azt, mit kell elképzelni, hanem inkább megtanítom, hogyan kell ilyeneket készíteni. A dolgot kicsit beárnyékolta az, hogy egy kívülálló szemében én még tanulónak sem voltam akkoriban nevezhető és mindjárt mesterszintű dologgal léptem ki a netre vele. Belső nézetben azonban valami egészen más történt, szerintem olyasmi, amit egy mester sem tapasztalt meg soha csak azok, akik kussban maradtak vagy arra az álláspontra helyezkedtek, hogy "mi ezen az egészen csak egy jót röhögünk". Már ez kiüthette a biztosítékot, de biztosra mentem és még egy dologgal tetéztem. Érdemes azt rólam tudni, hogy mindent alárendelek a célnak és azt is, hogy ha valaminek nevet adok, törekszem a címében a minél nagyobb érthetőségre. Így lett ennek a meditációnak a neve Seggfej átkapcsoló meditáció és mind a mai napig elérhető a neten. Aki kis ésszel keresgél (akinek nincs, kattintson ide), rátalálhat még másik kettőre, de előtte megosztanék egy tapasztalatot. Egy könyvben találtam egy (ha jól emlékszem) babilóniai csakratisztító irányított meditációt és nem sokra rá történt velem az a frontális autóbaleset, ami után megkezdtem a halálkutatási kutatásaimat és utólag belegondolva nem biztos, hogy nem volt a kettő között szoros összefüggés. Csak mert látom, hogy az ember ezeket milyen lazán szokta kezelni, hisz csak ez az egy valóság van és az álmok csak álmok, nem?

- Hogy te mekkora köcsög vagy!
- Látod? Együtt bégetsz a többiekkel.

Időben gondolnom kellett a titkosszolgálatokra is, különös tekintettel az amerikaiakra. Ez úgy néz ki a dolgok jelenidejében, hogy el kell hinned magadról (egy lakásban ülve bevételek nélkül környezeti megvetés mellett, hogy otthon lógsz ahelyett hogy dolgoznál, mint minden rendes ember), hogy egyszer az életed múlhat azon, hogy ne vegyenek komolyan. Itt jegyezném meg, hogy az Ego mindig fontos ember akar lenni, el kell tehát fogadnia azt, hogy majd egyszer az leszel, de annak az az ára, hogy most az ellenkező irányba kell indulni. Ha ez sikerül, örülhetsz, mert fejlett egóval rendelkezel, ami képes alárendelni magát a hosszabb távnak úgy is, hogy az (komoly) lemondásokkal jár és az úton végig állandó a kísértés a hisztire (amit pedig a Szív generál rá az egóra, mert neki is vannak ellenséges részei). Az egyik akkor írt írásomnak az volt a címe, hogy A bombázás és egy hirtelen ötlettől vezérelve a webcímbe beleírtam még, hogy cia-fbi-hello-boys. Tudtam, hogy a "bomba" szóra ezekkel párosítva azonnal beriaszt náluk a megfigyelőrendszer. Ránéznek, azt látják, hogy valami ócska sci-fi (a teljes anyag itt is elérhető szalonképesebb formában), a főoldalon pedig ezeket találják.


    

Az elképzelésem az volt, hogy ekkor beírnak egy adatbázisba, hogy "komolytalan" és ha később valakinek a látókörébe kerülök, akkor ezt fogja neki kidobni a gép. Ismerve azt, mennyire szeretnek ragaszkodni az ilyesmihez az volt a célom, hogy ez az állapot minél tovább tartson és jó 10 évre rá, amikor pár éve még az "őrült fazon" volt az imidzsem, ez bele is illett a koncepcióba. De aztán úgy esett, hogy kénytelen vagyok imidzsváltáson átesni és ebben az időszakban vagyunk most. A bolond, komolytalan, őrült figurából a világ urává. Ám vannak olyan idézetek, amikhez ilyen időkben az ember nyúlni tud!

"Mindegy mit, csak beszéljenek rólad" (Gábor Zsazsa)

- Amúgy neked mi a kedvenc idézeted?
- Egy Mel Gibson idézet. Amikor megtudta, hogy az asszonyé lesz a háza, a következőt mondta a válófélben lévő feleségének. "Rádgyújtom a házat, te ribanc! De előtte leszopsz."

Szép lassan elérkeztünk a mába, azért 20 évet nem olyan könnyű csak úgy összefoglalni. A múltkor egy boltban szóba elegyedtem egy 19 éves lánnyal (akinek tök jó segge volt) és rájöttem, hogy ezzel tudom a legjobban érzékeltetni ezt. Kábé akkor született, amikor én ezt elkezdtem. Belső nézetből azért ez nem tűnt 20 évnek, mert a meditáció során a tudatod sokszor kerül téridőn kívülre és nem érzed az unalmat. Amikor meg már igen, az arra utal, hogy megkezdted a visszatérést a 3D idővonalra. Itt jegyezném meg, hogy a világot te vetíted magadnak, azaz ha föntről térsz vissza, sokkal több közöd van a világhoz (ami ugye 3D-ben mindig is ilyen volt) és nagyon is szükség van az eszedre, ha össze akarod magadban rakni a képet és a hitedre, hogy el is hidd, amire jutsz ezzel kapcsolatban.

- Van olyan, amire még te is azt mondod, hogy nagy bunkóság?
- Köszönöm a kérdésbe rejtett ítéletet, de igen van egy, ám kérdéses, mert a teniszben a vonal még a pályának számít. Bár itt érthető meg, mi az az állandó harci helyzetben történő kutatás, mert előfordulhat, hogy a megfigyelés tárgyának elemzéséhez akár 30 évre is szükség lehet, hogy a kellő kutatási minta beérkezzen és törvényszerűségeket állíthassunk fel. Ugyanis benne maradt az egyik anyagomban egy meditációs ötlet, hogyan tudod a céljaidat legkönnyebben elérni, amire előttem még sosem lehetett példa, hisz előttem még senki sem kreált olyan világértelmezést, aminek alapja az informatika. Arról szólt a dolog, hogy elképzeled, hogy abból az USB portból kihúzod és bedugod egy másikba. Ugyanaz a sejtés merült fel, mint anno a babilóniai meditáció és a frontális autóbalesetem között, hátha ez okozta ezt a 20 éves mélytransz meditációt, mert az is még nagyon az elején volt. Mivel a cucc kábé 10 éve kinn van a neten, elképzelhető, hogy újabb mintákkal leszünk gazdagabbak ebben az ezoterikus tudományos kísérletben.

Arra is van egy jó ötletem, hogyan maradok továbbra is távol a szakmától. Úgy, hogy egy teljesen új területre megyek, amit én alapítottam és így nincsenek is kollégáim. Logikus és egyértelmű, hogy a szellemsebészek egy másik terület! Örömmel jelenthetem be, hogy létrejött a plasztikai szellemsebészet, én is vagyok az Égi Kamara elnöke!


#4 itt