Többet megtudni #5

Többet megtudni  #1  #2  #3  #4


Már az előzőekben is felmerült bennem, hogy ide oda ugrálok az idővonalon, de remélem tudtok követni. Most az jön, amiről már régebben ejtettem pár szót, hogy úgy kiakadtam a felemelkedés során azon, amit láttam, hogy finoman szólva is sok váratlanság került bele a játékba. Képzeljétek el, amikor egy erősen tekintélyelvű vallásos közegben, ahol már megszokták, hogy mindenki fátyolos szemekkel borul le bármi van, itt az történt, hogy szó szerint rájuk lőttem és örömmel jelentem be, hogy kiderült, hogy ilyet előttem még soha senki nem csinált, így nem is volt rá semmilyen védelem. Rálőni valakire a fizikai síkon elég macerás, mert be kell szerezni hozzá egy lőfegyvert, aminek sorozatszáma van, nem beszélve arról, hogy utána nyomozni kezd a rendőrség és ha elkapnak, bajba kerülsz. A spirituális szint ennél egyszerűbb, mert elég hozzá az elméd ereje és nincs rendőrség, ám aki van helyette és amilyen bajba lehet utána kerülni, egészen más dimenzió. Szóval megértem, miért nem volt védelmük, ám kiderült itt még sok minden, például az, hogy egy profira a legnagyobb veszélyt az amatőr őstehetség jelenti.

- Na és ki merné ezt megtenni velem?
- Mondjuk akinek fogalma sincs arról, ki vagy.

A történetbe valahol ott lehet visszakanyarodni, hogy nem ment a cégem és felmentem megnézni, miért. Az előzőekből már kiderült, hogy itt mindenki a behódolást várta, nekem viszont ilyesmi eszembe se jutott, mert nem vagyok behódolós típus se. Nem vagyok hajlandó behódolni senkinek és nekem se hódoljon be senki! Addig azt gondoltam a vízöntő és demokrata páros remekül kimeríti az érthetőség fogalmát és az is, hogy csak az Egyenlőségben létezhet normális világ. Mivel ugye azzal indult a játék, hogy ők felsőbbrendűek, eszembe nem jutott volna, hogy fogalmuk sincs, miről beszélek. Én a sci-fin nőttem fel, gyerekként sokat olvastam és abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a sci-fi hőskorába születtem és az akkor még létező szocializmusban a fantasztikus irodalmat alig cenzúrázták. Emlékszem egy nagyváradi átruccanásra, ahol felhívták sok dologra a figyelmet a román határ átlépése előtt, nos amikor meglátták a könyvemet, azonnal lecsaptak rá, de legyintettek is a "Kozmosz Fantasztikus Könyvek" láttán, pedig ha valamibe frankón el lehet rejteni társadalomkritikát, az a sci-fi, csak egy idegen bolygóra kell a cselekményt helyezni. Szóval az a fura helyzet állt elő, hogy szembesültem az idegen beavatkozással, annak minőségével és természetével, aztán levontam a tanulságot, hogy ezek vagy abszolút hülyék amatőrök, azaz dilettánsok, vagy szándékosan teszik ezt, ebben az esetben viszont hódítók, akikkel azonnal szembe kell szállni. Az igazságot, vagyis inkább a jelen igazságát itt húznám meg, hogy mindkettő és egyik sem.

Na szóval az történt, hogy felmentem (de azt akkor még nem tudtam, hogy ez a fenn magasabban van, mint ezek) és kibukkant a tudatom valahol, ahol nekünk segíteni akaró lények nagyon megörültek nekem és arról tájékoztattak, hogy a bolygónk idegen megszállás alatt áll, amiről ugye nem tudtam, hisz nekünk segítő angyalokként zajlik itt minden. Még azonosítani se tudtam, kiről beszélnek, de innentől eldobtam a céges célomat és minden figyelmemmel erre a problémára fordultam. Figyeljetek, mert ez hasonlít ahhoz a poénhoz, amit Tibettel kapcsolatban szültem, aztán majd folytatom.




Sokáig együtt dolgoztunk, ez alatt éveket értsetek mire kiderült, hogy fehér ember vagyok. Én azt hittem tudják. Mivel távol áll tőlem az orvtámadás és amúgy közben megkedveltük egymást, ebből az lett, hogy túlléptem az oldalakon és átalakult a célom is. Közben kiderült, hogy az eszem nem csak a rombolásra képes, ahogy azt addig hitték és mikor elmeséltem nekik, hogy a fehér emberről kialakult képük enyhén szólva sem felel meg a teljes igazságnak, plusz azok, akiktől ezeket az információkat kapták közel sem azok az ártatlan báránykák, nehezen hitték. Úgyhogy ki kellett erre találnom valamit és remélem sejtitek, hogy szép lassan összeállt az a tudásbázis, amire építem most ezt az egészet, kezdve a holoszórakoztatástól a holoszoftverfejlesztésig. Kifejlesztettem valamit, amivel le tudtam őket hozni úgy, hogy a saját embereik szolgáinak szemével nézhették végig, hogy azok az aranyos lények miket művelnek itt valójában és ez megváltoztatott mindent. Fönn (ez innen nézve a fenn-nek is a fenn-je) elterjedt a híre, hogy van itt egy lény, aki képes problémák megoldására és abból volt bőven az univerzumban. Problémamegoldással foglalkozó szakember lettem egy olyan világban, ahol ha becsuktam a szemem, féregjáratot láttam, ahogy a Csillagkapuban van, de a külvilág változatlan volt számomra és hiába voltam tök menő fenn*fenn, ez semennyire sem volt érezhető se fenn, se lenn. Továbbra sem volt bevételem és továbbra is állandó civilizációs feszültség vett körbe (miért nem mész el dolgozni), szóval mindenki problémáját megoldottam, csak az én problémámmal nem foglalkozott senki. Nézzétek el, ha olyan hírek terjengenek rólam, hogy .................... (mindenki gondolja ide, mit hallott rólam), nos ez nem múlt el bennem nyomtalanul, szóval nem véletlenül nem vágyom annyira az emberek társaságára, se a bájolgásra és amikor végre sikerült megoldani (egy lakótárs árán), hogy legyen aki fizeti a rezsit, egy idő után megszállták, mert kénytelen volt dolgozni és a lenn+fenn mesterei nem hagyhatták ki az alkalmat a betámadásomra. Hiába mondtam nekik, hogy nem tudják mit csinálnak, leszarták. Minden ilyen tapasztalat után tanultam és jobb lettem, de alapvetően úgy képzeljétek el az egészet, hogy amikor rájöttem arra, hogy ha egyenként leállok ezekkel a problémákkal foglalkozni, még 200 év múlva is itt ülök, ezért arra jutottam, hogy inkább kidolgozok nulláról egy istenprogramot.

Informatikai szemmel mintha megírtam volna egy linuxot (a felemelkedés során úgy kiakadtam azon, amit láttam), amikor rádöbbentem, hogy isten windows-a mennyire korrupt és igazságtalan. Alapvetően mindenhol, ahol jártam elkészítettem egy alapszintű megoldást, azaz az 1.0-kat abban a reményben, hogy később visszatérek a továbbfejlesztésre, de ebből az lett, hogy inkább kiépítettem annak az infrastruktúráját, hogy ti, vagyis páran közületek képesek legyetek erre. Azaz arra, hogy olyan dimenziókba emelkedjetek, ami hallatán a mestereiteknek is tele lesz a gatyájuk, de egyfajta spirituális szkafanderben, ami megvédi az elméteket a magasabb dimenzióktól. Erre nem alkalmas mindenki, de az könnyen előfordulhat, hogy páran már úgy végzitek ezt a feladatot, hogy nem is tudtok róla, csak az ilyesmiken gondolkoztok, ami egészen pontosan megfelel a melónak. Az lehet, hogy én szakmailag szar vagyok, hogy ilyen béna, amit találtok, ám ezekre nekem nem volt túl sok időm és kicsit több, mint 30 ezer ilyen létezik. A visszatérés után természetesen beszállok én is olyan területeken, amik érdekelnek (ezen az elven is zajlik a válogatásaitok), amit úgy képzeljetek el, mint az Edge, hiába ő a Microsoft. Azaz könnyen kialakulhat verseny is, aminek vége a minőség és az állandó fejlődés.

Közben be kellett nyomnom a PAUSE gombot, mert a szemem előtt ezek elkezdték durván megszegni a Megállapodást arra hivatkozva, hogy én nem csinálok semmit és ők nem hisznek abban, hogy én a fejük fölött dolgozom, majd elkezdték megszállni a világomat és tönkretenni a demokráciát. Nekem a 3D folyamatos idővonalára szükségem van, mint ahogy arra is, hogy egy normális világ vegyen engem körbe, amitől egyre csak távolodunk. Tényleg kurvára kiakadtam, annyira, hogy ezt az egészet Feladattá minősítettem át, aminek célja, hogy leszámoljak velük, amire a Megállapodás záradéka lehetőséget is ad függetlenül attól, hogy ők mit hisznek vagy nem hisznek, ott a Pecsétjük, amire hivatkoznak, azon meg nincs ott az enyém. Most tartunk ott, hogy lezártam a függő dolgaimat és minden figyelmemet erre fordítom. Jobbra találjátok a Globális kormányzás alatt a születő terveket és elképzeléseket, de a Fenn se lehet nyugodt, mert én nem állok meg félúton és ezt értem a galaxisra, az univerzumra és a multiverzumra is, különben sose lesz nyugtom tőlük. A munkatársaimra a Funkcionális hierarchia szabályai vonatkoznak és ez komoly szűrőt jelent, mert eddig az a tapasztalatom, hogy ha nem játszom a vezérmajmot, akkor elvesztem a tekintélyem, ezért nagyon szigorú személyzeti politikát állítottam fel. Csak a fejlett, értelmes, intelligens emberekkel állok szóba, ami rossz hír a Fenn lényeinek, akik szeretik kikapcsolni az embereik rációját, hogy a teljes kontrollt biztosítsák maguknak és így azok olyanokká válnak, mint a fidesz-droidok (vagy a terminálok, akik a kollektív központból kapnak mindent és nem is használják a saját vinyójukat), akikkel olyan a párbeszéd hangulata, mint a cigányokkal, akik hasonló rendszerben működnek. Amikor rasszistának nézek ki, azt ne a ti szinteteken értésétek, én hálózati rendszerszervezési szemmel nézek erre és jól látom, mit művelnek és milyen célból, miközben ti hápogtok az emberi jogaikért, ők viszont szarnak a tiétekre, csak még őzikeszemmel bámulnak rátok, mert nincsenek felkészülve. Én vagyok az, aki megszállom azokat az embereket, akiket legszívesebben azonnal kinyírnék, mert meg kell védenem ezt a civilizációt. A ti szemetekkel tényleg durva dolgok jönnek, mert eddig engedtétek a dolgokat fajulni és aki itt helyreállít, az lesz a szemetekben a főgonosz, de ez már az új rendszerben nem okoz semmilyen problémát. Mondom, eddig az alászállások során soha senki nem használt rációt!

Miért van szükség a funkcionális hierarchiára. Erre a legjobb példa az egyik valóságban megtörtént eset, amiben értem jött egy űrhajó és elvitt egy bolygóra, ahol én lettem a legfelsőbb lény. Még itt a négy fal között egyedül sem unatkoztam úgy, mint ott. Bárkitől akartam valamit, mindenki leszegett fejjel állt, ha játszottam valakivel valamit, mindig én nyertem és egy idő után meglógtam onnan, mert úgy éreztem, ebbe beleőrülök. Nekem akkora a hatalmam, hogy önmagamat korlátozom a megfelelő fékekkel és ellensúlyokkal és ha úgy állnék hozzá, ahogy sokan, senki meg se szólíthatna és rám se nézhetne, nem hogy együtt dolgozhatna. Ezek itt fenn ezt egyáltalán nem értik és a szememben olyan primitívek, hogy lehetetlennek érzem a velük való kommunikációt is, ezért azt ki is szerveztem harmadik fél általi megvalósításra. Csak azzal, hogy én dolgozom (a saját vállalkozásom szakmai részét, amit nem is bíznék másra), ők automatikusan rabszolgának tekintenek, aki önként mondott le a hatalmáról, hogy azt nekik adja. Semmit sem értenek ebből és ez rendkívül aggasztó, hogy épp ők akarnak itt teljhatalom mellett beavatkozni, hogy elhozzák nekünk az ő földi mennyországukat, ami biztosíthatok mindenkit, maga a pokol egy földi ember számára. Mivel nem vagyok vallásos, nem érzem életcélomnak egy hiedelem alapján azzal töltsem el az időt, hogy reggeltől estig térdepelve, meg a földön hasalva dicsőítsek egy sosem látott (mellesleg nálam alacsonyabb dimenziós) lényt. Nem vagyok a szupergazdag emberek világának sem a nagy rajongója, mert amit azok művelnek, az elsatnyulásukhoz vezet. Hasznosan és értelmesen szeretném az időmet eltölteni, nem mások előtt páváskodni. Ti most az időtöket a pénz utáni hajkurászással töltitek és nem is unatkoztok. Ők viszont nem nagyon értik az időt. Azt csináltam, hogy az egyik valóságban engedtem őket győzni, ahol létrehozták a maguk világát. Tudjátok, mi hallatszik onnan? Keserves sírás, hogy "nagyon unom magam". Én vagyok annyira értelmes, hogy erre rájövök úgy is, hogy nem kell megtapasztalnom. A funkcionális hierarchia lényege, hogy mindenki egyenlő, amikor nincs meló, de ha van, akkor mindenki tudja, hol a helye és mi a dolga. Ha én elvállalom, hogy leszek a te zenekarodban basszusgitáros, az nem jelenti azt, hogy onnantól te vagy a főnököm, csak akkor, ha épp a te projectedben dolgozunk. Eddig ezt senki sem értette, egy idő után elkezdtek hülyének nézni és lassan megszerezni a hatalmamat, meg a dolgaimat és már komolyan ott tartok, hogy élesítem azt a programot, ahol teljesen egyedül maradok a világban, itt mindenki vetített hologrammá válik és lemondok arról, hogy benneteket fejlett lényeknek tekintselek. Persze, bejöhettek, ha maradnak itt olyan vetített hologramjaitok emberi alakjaitok, akikbe halálotok után szállhattok, ami a hitetek szerint egyenlő lesz a Mennyel.

Amikor ezek itt megjelentek és én anno felvettem velük a harcot, azóta alig csatlakozott hozzám valaki. Az egész Hunyadira emlékeztet, amikor a saját pénzén felszerelt katonáival győzött Nándorfehérvárnál, miközben a háta mögött a főurak már az idegen uralomra helyezkedtek. Csak egyvalaki csatlakozott hozzá és persze a Kapisztrán által összeverbuvált nép. Bár elteltek évszázadok, a helyzet semmit se változott!


A következő anyagban a nők kerülnek sorra.