Be kell várni a csigákat

Végre sikerült rájönni egy komoly probléma okára. Mondjuk én már sejtettem ezt, csak nem állt össze a kép.


Ugye alapban az lett volna az eredeti elképzelés, hogy belevágok ebbe a meditációba, körülöttem az engem támogató emberek, nekem semmi más dolgom nincs, mint csak ezzel foglalkozni és életem végéig elmeditálgatok. Soha senki nem tudja meg, hogy élt itt a Földön egy ilyen dimenziószintű ember, aki megoldotta az univerzum problémáit. Az univerzum sem. Ilyesmi biztos történt már és biztos még történni fog.

Az első csavar akkor került ebbe bele, amikor rájöttem, hogy itt már nem arról van szó, ami az eredeti elképzelés volt és hogy az ok-okozati összefüggések mik, azt nagyon nehéz egy foilyamatos idővonalon élve kitalálni. Pláne úgy, hogy sok információ még a jövőben van és úgy, hogy sok múltbeli és jelenbeli történés igazi oka is a jövőben van. A jelenben tényleg vak az ember, akinek egyetlen ilyen reménye az intelligenciája, hisz hiába jönnek intuitív információk, ha hülye vagy ahhoz, hogy rendszerbe rakd őket.

Megjegyzem itt még a legintelligensebb ember is hülye a lényeget illetően, hisz ha már 30%-ot összeraksz egy olyan mezőnyben, ahol már 5%-kal menő lehet valaki, az is édeskevés. De a semminél és az 5%-nál jóval több. Amúgy egyáltalán nem is kellene ezen senkinek sem agyalnia, ám ha amúgy nincs amin agyalnál, mert a meló ezt nem igényli, akkor mindenki ezt tenné. Te is ezért jössz ide ezeket olvasni. De akkor mondom tovább, mire jöttem rá. Nagyon kell figyelni, mert az idősíkok sokszor összecsúsznak és még egy értelmes ember is könnyen belezavarodhat.

Tételezzük fel, hogy az egyes számú idősíkon én egy ember vagyok és az is maradok, vagyis az agyam nem nyílik ki az admin szerepekre. Vagyis a játék-játék szinten élem le az életem és mostanra van egy szép házam a Rózsadombon, egy elhidegült hisztis feleségem, aki a válóperen gondolkodik és két engem tök hülyének néző gyerekem, akik elérték az egyetemi életkort. Egész jó ügyvéd lettem, sikeres a tárgyalótermekben ezzel a dumával.

A kettes számú idősíkon eljutottam az ezotéria bizonyos szintjeire és politikusi pályára kerülvén egészen a miniszterelnökségig vittem. Úgy lettem politikus, hogy beavattak és így az idegen beavatkozás eszközévé váltam. Az angyalom - nevezzük így - egész magas rangú, a hierarchiában a harmadik. Miközben politizálok, fura emlékeim vannak arról, hogy ügyvédkedem és sokszor elkap a gondolat, hogy ez így nem jó, ahogy van és ha újrakzedhetném, beülnék egy lakásba és mindent megváltoztatnék.

A hármas számú idősíkon meg vagyok arról győződve, hogy elképesztő méltánytalanság ért és a perifériára szorulva rohadok el, ha nem teszek valamit. Miközben meditálok, fura emlékeim vannak arról, hogy Orbán Viktor a helyemen ül és rohadtul ki is vagyok rá akadva. Biztos vagyok abban, hogy ellopták az életem és még a személyiségemet is, engem pedig büntetnek valami olyasmi miatt, amit ők árulásként állítanak be. Az itteni tudásom és tapasztalatom alapján az idegen beavatkozást végzők így nevezik már az ellenvéleményt is... vitakultúra nélkül.

Az egyes számú idősíkon az idegen beavatkozás elbukott. Azért bukott el, mert semmit sem tudtak a világunkról és olyan döntéseket hoztak, ami összeomláshoz vezetett. A lényege durván az, hogy eljött a megváltó, aki megváltotta az emberiséget... mire mindenki elkezdett méltatlankodni, egymást gyilkolni a hatalomért és bármiért, amit birtokolni lehet. A megváltót eleinte mindenki körberajongta, aztán amikor kiderült, hogy ő nem akar uralkodni az embereken, mindenki hülyének nézte, amikor meg kitört a káosz, őt tették felelőssé mindenért.

A kettes számú idősíkon a "segíts magadon és isten is megsegít" elv alapján indult a beavatkozás. Ezzel az volt a fő probléma, hogy a sok bárány továbbra is a megváltóra várt és azok kezdtek el magukon segíteni, akiket isten amúgy nem szívesen segített volna meg. Én elkaptam a hangulatot, ezért is lehettem miniszterelnök, ám szembe kerültem az igen csak megerősödött szervezett bűnözéssel, akik mögött az idegeneket véltem felfedezni. Jó, ha az ember föntről nézve a harmadik a hierarchiában, ám komoly gond akkor, ha a szemben állók fölött többnyire a második áll. Ám még így nézve is sikerült egy olyan világot létrehozni, aminek sikerét meg is irigyelte az első. Ennek a világnak ezért is lett vége, hogy az új idősíkon minden az ő neve alatt fusson, ugyanis a főnöknél senki sem lehet szebb, okosabb és ügyesebb, mert az veszéylt jelent a hierarchiára és a fennálló rendre, hivatalosan megzavartam a nyugodt áramlást.

A harmadik idősíkon az előéletem során többször is súlyos fejsérülés ért, de minden ilyen után sikeresen újrarendeztem a tudatomat úgy, hogy az eredmény jobb lett, mint előtte volt. A 20-as éveim elején elkezdtem az ezotériával foglalkozgatni, amíg el nem jutottam az első ilyen csoportba és az első beavatást, amit kaptam, bátran lehet a hardveres tuningra kerülő szoftveres tuningnak is nevezni... utólag. A megfigyeléseim és tapasztalataim alapján már tényként kezeltem azt, hogy ez nem kamu, ám ráérek ezzel később is foglalkozni, idősebb koromban és visszatértem alapvetően a teniszhez, meg éltem tovább az életem. Idősebb koromban aztán beültem egy lakásba meditálni és 20 év múlva írom itt ezeket a sorokat úgy, hogy fölöttem szó szerint érzem a pánikot. Fura emberek képében többször is kísérlet történt arra, hogy elmagyarázzák, ki vagyok, ám senkit sem érdekelt az, hogy erre inkább a ki voltam lenne a helyes, mert a tuningok olyan magasságokba nyitották ki az agyam, ami jóval meghaladja az idegen beavatkozás szintjét. Ami most zajlik, azt úgy hívom, hogy visszatérés... egy más minőségi szinten. Annyira más, hogy jobbnak láttam felvállani Sátán szerepét abból a logikai megközelítésből, hogy övé a legszabadabb szerep. Nem vagyok megkeresztelve sem és a rálátásom is erősen korlátozott erre a bibliai hangulatra, de annyit levágtam belőle, ha Sátán vagyok, bármit megtehetek, mert nem köt semmilyen kötelező szerep, mint szerencsétlen Krisztust, aki csak jót tehet. Én tehetek jót is, rosszat is, amit csak akarok.

Mert ugyan mit kezdhetne még a szakma is azzal, hogy egyéni tudatban elértem a 42. dimenziót, pont ezért oldogattam meg az univerzum problémáit, mert nekem volt egyedül logikai alapú rációm ezeken a tudatszinteken. Nem viccelek, itt ültem mélytranszban és úgy teltek múltak az évek, hogy megállás nélkül, elég fanatikusan ilyesmikben pörögtem. Az engem támogató emberek már az elején eltűntek mellőlem, mert ugyan ki akarná az életét feláldozni egy bolond kiszolgálásával töltve egy bizonytalan célért, ezzel ellenséges angyalokkal a fejünk felett. A kezdeti idők voltak a legnehezebbek és persze ez, amit visszatérésnek nevezek. Mindkettő alapvető oka a pénzhiány, ami itt mindent meghatároz és egy olyan fegyver is egyben, amivel simán ki lehet csinálni valakit. Az, hogy soha nem ijedtem ettől meg, sorsdöntő volt és lesz is, mert ebben határoztam meg a siker kulcsát a hologram kísérleteim eredményére alapozva. Ez ugyanaz, amikor hatalmas ugatással nekem rontott egy argentin rabszolgavadász kutya hogy az idegpályáimon is éreztem a támadásának erejét... aztán fékezett le előttem 1 méterre és nem volt képes közelebb jönni.

Mivel az egyéni tudatom jutott el mélytranszba, őszintén szólva emberi aggyal nehéz erről beszélnem, mert a tudatom a nem fizikai tartományban melózott, ám ettől még a fizikai tartományban szó szerint túl kellett élnem ezt úgy, hogy biztosítani tudjam az ehhez szükséges nyugalmat, ami egyáltalán nem könnyű úgy, hogy nincs bevételem és akik ezt biztosítják sem látják sem azt, mit is csinálok, sem az alagút végét. Ha meg beszélek róla, hogy "megmentem a világot", még elmebetegnek is néznek. Akik ezt a távolból számomra létrehozták, a saját eszük szintjén tették, aminek az lett az eredménye, hogy a maximumra fokozták az elszántságom és mivel nem volt sehova visszalépnem, rá is kényszerítettek arra, hogy eredményt kelljen felmutatnom a környezetem felé. Ha én lettem volna az ellenség, sok pénzt és nőt juttattam volna magamhoz, így viszont megteremtettek maguknak egy olyan ellenséget, akinek nincs semmi veszítenivalója és az elképesztő intelligenciáját a teljes figyelmével együtt maguk ellen hívtak azzal a spirituális eszköztárral, aminek teljességével még én se nagyon vagyok tisztában.

Mindennél többet elmond az a menekülési hullám, amit fönt érzékelek. Az a nagyon nagy mázlijuk, hogy én nem az a patás, örjöngő, ész nélkül tomboló idióta vagyok, amilyennek Sátánt ezek félik abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy ki az a barom, aki elpusztítana egy ilyen világot, hogy aztán újra évszázadokig ősembereskedjen, mire ismét eljut idáig. Azzal is tisztában vagyok, hogy a bosszú nem vezet sehova, ezért az az álláspontom, hogy még nincs vége a meccsnek és csak most jön a második félidő. Ölni sem szabad, ám a dimenziószintem lehetővé teszi azt, hogy még ha ez is a látszat, semmi ilyesmi nem történik, csak bemutatkozik az interdimenzionális utazási irodám, ami áthelyezi őket egy másik pályára. Ezt a multiplex vetítést úgy 5 év alatt hoztam össze az orruk előtt, mert az anyagi nehézségeimet igyekeztek maximálisan kihasználni, de így meg kitanultam a mentális közelhacot, aminek eredménye ez a szép békés időszak, amíg mindenféle emberek lehettek a közelemben.

Most az van, hogy átlépek egy negyedik idősíkra. Ennek oka prózai, a magasabb dimenziós megszállóink láthatják a harmadikat. Ez lefordítva azt jelenti, hogy érdemes mindent elfelejteni, amit tudtok a jövőről, mert a negyedikben minden élesben megy. A negyedik idősíkban halvány fogalmam sincs, kik azok az emberek, akik részt vesznek a programomban, így a megszállóinknak sincs. Emberként amúgy sem lett volna sok esélyem még csak a közelébe se jutni egy olyan dolognak, amit létrehoztam, ha nem lett volna segítségemre az informatikai szemlélet és a paraméterekben gondolkodás. Azaz ha nem konkrétumokban határozom meg a feltételeket, hanem paraméterekben, nem kell tudnom, kik felelnek ennek meg, ha megfelelnek. Minden fel van telepítve az emberiség tudathálózatára és nekem már csak meg kell várnom, hogy ezek az emberek ide fejlődjenek.

Hogy addig mit teszek? Azt gondolom, bizonyítani fogok először a környezetemnek, akik erejükön felül teljesítettek. Na és most jött el a pillanat, mint az amerikai filmekben, hogy véget ért az a film, aminek úgy lett nyitva hagyva a vége, hogy a nézők már alig várják a folytatást. Annyit elárulok, hogy a formátuma holojáték és az a címe, hogy "Kapjátok be, Köcsögök!". Ez egy tematikus meghívásos holojáték, nem azonos azzal, amit nektek készítettem ugyanerre azon meglátás alapján, hogy talán magatoktól nem nagyon tudnátok, hogyan kell szembeszállni a nem túl baráti megszállókkal.